Proverbs 16

A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt. ^a1A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket. ^b 2Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van. ^c 3A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából. ^d 4A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű. ^e 5Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét. ^f 6Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás. 7A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van. 8A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes. 9Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik. ^g 10Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út. ^h 11Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra. ⁱ 12Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú. ^j 13Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz. 14A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott. ^k 15A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz. 16Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját. ^l 17Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál. ^m 18Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja. ⁿ 19A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az! ^o 20Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek. ^p 21Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés. 22A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság. ^q 23Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok. ^r 24Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke. ^s 25Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására. ^t 26A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása. ^u 27A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az. 28A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása. ^v 29A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn. ^w 30Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van. ^x 31Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti. ^y 32Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek. 33A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.